Mire a kérdezettek a zavar és mentegetőzés legkisebb jele nélkül azt válaszolták: sehová! Dolgozunk, hajtás van, majd talán később bepótoljuk...

A jelenség nem egyedi. A házasságkötés napjainkban nem feltétlenül jár együtt a nászúttal,a mézeshetekkel, a felhőtlen kikapcsolódással, boldogsággal, gyereknemzési buzgólkodással. Az ifjú párok - különböző okoknál fogva - ugyan házasságot kötnek, de aztán egy lazább hétvége után élik tovább a megszokott, hétköznapi életüket, s az egykor elmaradhatatlan romantikus házassági rítusokról éppúgy lemondanak, mint a "megszentelt frigyhez" kapcsolodó egykori szokásokról.

Az okok számosak: valóban nagy a hajtás, aggódás a munkahelyért, a vevőkörért, pénzhiány, takarékoskodás "fontosabb dolgokra", motiváció-hiány (eddig is mindig utaztunk valahová), stb.

De vajon tényleg elintézhető ennyivel a dolog? A mézeshetek fogalma valóban elveszítette a régebbi jelentőségét? Valóban nincs már igény a nászútra. S végleg megölte a romantikát a modern kor stresszes, hajszás mindennapi élete?

A társadalomkutatók nem vizsgálják ezt a kérdést. Az viszont tény, hogy egyre több házaspár esetében nincsenek mézeshetek, s ennek részint anyagi, részint társadalmi-kulturális okai vannak.

"A fiatalok nagy többsége már az esküvő előtt túl van a mézesheteken. Testi és lelki értelemben egyaránt. Sok leendő házaspár ugyanis régóta ismeri már egymást, mert halogatták a házasságkötést (pénzhiány, lakáshiány, stb), ugyanakkor viszont már sokan voltak közülük közös nyaraláson."

A szakember szerint azonban ennek ellenére hasznos intézmény a nászút. "Az együttélés első szakaszában ugyanis az új házasoknak mindenekelőtt fel kell készülniük az új szerepekre. A közös tervekre, az esetleges gyerekvállalásra, a lakásszerzésre, stb. Jellemüknek össze kell hangolódnia, ki kell alakulnia bennük a kölcsönös beleérzés képességének, át kell gondolniuk új családi állapotukat, új helyüket az életben. A nászút erre (is) kiválóan alkalmas. A mézeshetek nélkül viszont a fiatal házasok folytatják a taposómalmot, de immár nemcsak a saját problémáikkal küzdenek, hanem a közös vállalásokkal is, és idő hiányában hamarosan beletörnek a munka-bölcsöde-bevásárlás-főzés-takarítás-munka ritmusába, és nemigen lesz idejük és alkalmuk, hogy pótolják az elmulasztottakat, hogy elgondolkozzanak önmagukról."

A következmények pedig ma már kiszámíthatóak: a megkötött házasságok csaknem fele egyáltalán nem tart holtomiglan-holtodiglan, sőt néhány év után a párok megkeseredetten,"csúnyán" válnak, egy vagy két gyerek sorsa felől is döntve, ami későbbi karrierjükre, életükre is rendkivüli kihatással van, hiszen a korábbi évtizedekkel ellentétben az anyai-női szerepek is átalakultak. A harmincas évei elején egy-két gyerekkel elváltan élő nők helyzete anyagi, munkahelyi, nevelési, és egyéb szempontokból is valóban embert próbáló feladat.

Persze, a nászút önmagában ezeket a problémákat nem old(hat)ja meg, csupán hozzájárulhat(na) a párok jobb önismeretéhez, a felelős házastársi gondolkodás kialakításához. Erre azonban rövid távon kevés az idő, ezért hosszú távon fizetjük meg az árát.

A kérdésre tehát - kell-e nászút? - korántsem egyértelmű igen vagy nem a válasz! De vajon mi a jó válasz?

Ez ügyben szeretnénk olvasóink véleményét is megismerni. Tehát akinek van - pro és kontra - véleménye a kérdésről, írjon a Fórumba a Nászút című témakörbe.

Forrás: she.hu