2024. május 5., vasárnap - Györgyi
Az, hogy az ember könnyebben költi a pénzét, ha kártyával fizet, nagyjából a bankkártyák megjelenésével egyidős megfigyelés. A dolog egészen logikus, ha nem kell kiadnunk a kezünkből a kemény munkával megkeresett bankjegyeket, az nem is érződik igazi pénzköltésnek. Hogy ez a népi tapasztalat mennyire fején találta a szöget, azt csak nemrég igazolta egy egészen új tudományág.
A neuro-közgazdaságtan kutatói, akik a pénzügyi döntések mögött lefutó mentális folyamatokat vizsgálják, igyekeznek a fentemlített folyamatot is megérteni - mutatott rá az index.hu Ma is tanultam valamit blogjában Hanula Zsolt.
A neuro-közgazdaságtan leghíresebb kísérletében a tesztalanyoknak 20 dollárt adtak (kb. 5500 forint), aztán befektették őket az agyi aktivitásukat figyelő fMRI-gépbe, és különféle termékek képeit mutatták nekik, amiket ott helyben megvehettek a kapott pénzből. Ha nem kellett nekik semmi, megtarthatták a húszast. A Carnegie Mellon egyetem kutatói azt tapasztalták, hogy az agy fájdalomközpontja aktivizálódott minden egyes alkalommal, amikor az alanyok az árcédulákat meglátták, méghozzá annál nagyobb intenzitással, minél magasabb árat láttak. A fájdalomközpont aktivitása mindig akkor volt a legerősebb, amikor az illető eldöntötte, hogy megveszi az adott árut.
A tudósok szerint ez egy olyan agyi folyamat, amit az evolúció nevelt belénk a pénzrendszer kialakulása óta eltelt pár évezredben, a célja pedig az, hogy a fájdalomingerrel (amit persze nem konkrét fejfájásként érzünk, csak egy megfoghatatlan, tudat alatti kellemetlen érzés formájában) megvédjük magunkat a túlköltekezéstől - elvégre a modern társadalomban a túlélés alapja, hogy hónap végén is tudjunk kaját venni.
A témával kapcsolatos további kutatások és kísérletek azt is bebizonyították, hogy a szép új, ropogós bankjegyek kiadása jobban fáj, mint a rongyos-gyűrötteké, illetve hogy annál intenzívebb a fájdalominger, minél tovább látjuk az árat a vásárlási folyamatban. Ilyen szempontból egy taxis utazás a taxiórán ketyegő összeggel egy merő tortúra.
A legérdekesebb tanulsága a vizsgálatoknak azonban az volt, hogy a fájdalomszignál nem jön létre, ha kártyával fizetünk. Egyszerűen azért, mert a hitelkártyák nem léteznek elég régóta ahhoz, hogy az evolúció be tudta volna drótozni az agyunkba, hogy a kártya lehúzása is fizetés. Megfigyelték továbbá, hogy ha egy termékért ott helyben fizetünk, az fájdalmasabb, mintha jó előre rendeznénk a számlát, vagy utólag törlesztenénk. Vagyis az elővétel, a kártya, és a hitelre fizetés is egyfajta fájdalomcsillapító, és kikerüli az agyunk túlköltés ellen védekező mechanizmusát. Nem véletlen, hogy hitelkártya-adóssággal küzdő embereknek azt szokták javasolni, hogy tartsanak készpénzes diétát.
Ha nem is neurobiológiai részletességgel, de a jelenséget nyilván ismerik és ki is használják a kereskedelemben és a bankvilágban; nem véletlen a nagy igyekezet, hogy a készpénzről errefelé tolódjon el a világ pénzhasználata. Azt azért jegyezzük meg, hogy a többi indok egyébként jogos: a kártya kényelmesebb, egyszerűbb és biztonságosabb is, amellett hogy nem fáj a használata.
(Hanula Zsolt - Index.hu - Ma is tanultam valamit blog)
Tartalomszolgáltatásra, online marketinre van szüksége? Szeretné, hogy az Önök szolgáltatása is megjelenjen az Esküvő Világ portálon? Segítünk!
Kacsalábon forgó palotáról, királyfiról és mesebeli menyegzőről…
Venus... Mi jut róla eszedbe? Szépség? Elegancia?…
Hol szeretnétek kimondani a boldogító igent: egy…